14-0-1-es a mérleged, Magyar bajnoki öv díszíti a derekadat. Profiként egy szép úton haladsz. Ám ezt az utat az elmúlt években csúnya sérülések és műtétek tarkították, mesélnél nekünk ezekről?
Nyaki gerincsérvet állapítottak meg nálam. Egy darabig nagyon fájt a nyakam és zsibbadt a karom, műtétet javasoltak, beleegyeztem. A műtét után pár napig minden ok volt, de aztán pokoli fájdalom következett. Hat hétig elviselhetetlen fájdalmaim voltak, egy baktérium támadta meg a csigolyáimat. Részletesen nem mennék bele a dologba, de egy elég komoly műtét volt. A felépülésemhez nyolc hónap kórházi élet kellett, de felálltam a padlóról és most itt vagyok, bajnoki címmel a derekamon. Ez büszkévé tesz, de a magyar bajnoki cím csak egy lépcsőfok a jövőmre nézve!
-0-1-es a mérleged, Magyar
Magyar bajnok vagy. Szili István a második a rangsorban, de tekintve a barátságotokat, és azt, hogy nem itthon mérkőzik, ez a meccs úgymond jelentéktelen. A harmadik helyen Harcsa Norbert áll, tulajdonképpen Ő a legitim kihívód. Utánatok viszont, elég vegyes a mezőny. Mit gondolsz, van még érdekes kihívó a felhozatalban?
Nem fogok neked hazudni, nem nagyon nézegetem a ranglistát, ám mikor utoljára néztem rajta kívül nem igazán láttam senkit.
Nem is olyan régen lehetőséged volt a Wil Card Boxing Gymben edzeni. A legendás Freddie Roach-nál. Milyen élmény volt ez számodra?
Felejthetetlen, csak azt sajnálom, hogy a vállam ekkor már használhatatlan volt. Nem tudtam kesztyűzni, pedig eredetileg ezért mentem ki. Most viszont már túl vagyok a műtéten, így ahogy a felépülésem engedi megyek ki sparringolni!
Nagy meccs van kilátásban, Harcsa Norbert és közted. Valaha, barátok voltatok, most egy picit hűvösebb a viszony. Norbi már elmondta a saját véleményét. Te hogy kezeled a dolgot?
Igen, ez így van. Én is úgy gondolom, hogy ez a szitu azért alakult úgy, mert egy-egy helyzetet nem jól kezelt. Nagyon sajnálom, hogy idáig fajult a kapcsolatunk, de én soha, semmi becsmérlőt nem mondtam rá, nem is haragszom rá. De az is tény, hogy mióta megműtöttek nagyon hangoztatja, hogy akarja a meccset, persze minél hamarabb. Előtte valamiért nem volt ez ennyire sürgős. Előbb utóbb biztosan bokszoltunk volna egymás ellen, hát előbb sikerülni fog, mint gondoltuk. Hogy mint barátok, vagy mint ellenségek lépünk a szorítóba, az nekem a gongszó után teljesen mindegy!
Úgy gondolom, hogy ez az egész hangulat, ami körül lengi a meccseteket, valami varázslatos, és itthon még nem tapasztalt. Mit gondolsz, az utolsó gong után elengeditek a negatív dolgokat?
Soha nem haragszom az ellenfeleimre. Például Baran Attilával és a meccsünk óta vagyunk barátok. Persze ehhez két intelligens ember kell, és az hogy a vesztes elismerje a győztes teljesítményét. Én is kíváncsian várom ezt a pillanatot.
