UFC on FOX 13: Dos Santos vs Miocic visszatekintő

dfos-santos-miocic.jpg

Vasárnap hajnalban rendezték Phoenixben az UFC on FOX 13: Dos Santos vs Miocic gálát, mely az UFC idei utolsó rendezvénye volt. Ezt támogatandó, a régi jól bevált kártyához nyúltak, nehézsúlyú srácok várható masszív KO győzelmeivel akartak nézettséget generálni. Ehhez papíron Dos Santos visszatérése kellett, de Alistair Overeem vereségei ellenére továbbra is akkora húzónév, hogy a card bőven megélt ezzel a felhozatallal. Nem is volt pedig oly rég, mikor még ezt a két srácot egymás ellen vártuk címmeccsen, de azóta sok minden változott, és nem feltétlenül a javukra. Az önbizalom, a mentális erő, mely úgy tűnik, hogy mindkét harcos esetében kihívásokkal küszködik.

Dos Santos esetében ugyan ez nem olyan látványos, mint Overeem kapcsán, de mindenképpen felfedezhetők jelei. Vagyis inkább árnyaltabban fogalmazva Dos Santos a Velasquez elleni második vereségét követően talán elfogadta, hogy míg Cain itt lesz, addig ő nem ül vissza a trónra. Amit pedig eddig csinált, azzal jól ellesz a nyűglődő, öregedő nehézsúly ellen, itt pedig elsősorban a puszta öklözésre gondolok. Ebből is az offenzív, csak kicsapom előbb-utóbb hosszállásra, melyhez nem sok védekezést csomagolnak a felkészülés során. Az ugyanis egyértelműen látszott Dos Santos hétvégi meccsén, hogy szinte semmit nem tanult sem ő, sem pedig csapa a Cain-leckéből, a ketrecnél a dirty boxing benyelése, leváláskor a leengedett kéz, fej- és törzsmozgás hiánya ismét pipa volt a listán. Pechére ezt egy olyan ember ellen csinálta, aki közel került a Dos-Santos és Velasquez felső házhoz, intelligens és technikai arzenállal megfelelően felfegyverzett, csak a kis plusz nincs meg benne, amitől Dos Santos, vagy Velasquez lenne.

Stipe Miocic ugyanis nagyszerűen olvasta a Velasquez taktikát Junior ellen, ha három menetet bunyóztak volna, akkor megnyerte volna a meccset, de a tank és kitartás oda lett a végére, ez pedig elég volt a pontozóknak. Megjegyzem, még így is ott volt a küszöbön a horvát-amerikai pontozásos győzelme, de a hajszál most nem az ő mérlegserpenyőjébe esett (a pontozók kompetenciáját nem elemezném kiemelten, nevetségesnek tartom a 49-46 arányt Junior számára, ráadásul ketten látták így, itt azért más is lehet a háttérben). Szóval a Dos Santos vs Miocic 5 menetnyi háború tükrében, mely egy ketrecben rendezett bokszmérkőzés volt, elvétve pár földreviteli kísérlettel, kiemelkedik Velasquez brutálisan profi alakja a mezőnyben.

Másrészt Dos Santos pályafutása megkezdte hanyatlását, és itt nem vészmadárkodni akarok. Ha Cain után nem tartotta fontosnak Dos Santos, hogy ne egydimenziós bunyókat hozzon a fejlődő ellenfelek ellen, akkor ezt már nem fogja meglépni, ráadásul Cain kiütötte belőle a büszke bajnok és korábbi megtörhetetlennek hitt önképet, melynek nem tett jót a hétvégi ismételt zombie-vá alakulás Miocic ellen. Persze meg lehet így nyerni meccseket a jövőben, de meddig tűri Junior szervezete ezt a fajta büntetést? Miocic ázsiója felértékelődött ezzel a bunyóval, Dos Santos pedig ugyan nyert, de lejjebb kell költöznie az Elefántcsonttoronyban, Cain lakosztálya alatt szobaüresedés van kialakulóban, de a jelenlegi nehézsúlyú mezőnyben nem lesz túl nagy tolongás, Werdum-ról hamarosan kiderül, hogy hová is költözhet.

Alistair Overeem is járt már ezen az úton, de az sokkal rögösebbre sikeredett. Az, hogy a Lesnar elleni Predátor szerep cipőjéből nem ugrott ki korábban, az egyrészt annak volt köszönhető, hogy minden KO esetében meg lehetett magyarázni azzal a vereségét, hogy peche volt, csak egy kicsi hiányzott, hogy az ő kezét emeljék a magasba. Bigfoot a végén robbantott, Brownie ellen szintén ellőtte magát, Rothwell ellen meg még keresi a hiba okát, de Alistair fejében a Strikeforce, K-1 és Dream idők képeit archiválni kellett, ha nem akart az oktagon mellett a facebook és twitter trollok áldozatául esni. A gondolat nagytakarítás ugyan hasznos dolog, önbizalmat építeni korábbi sikerekre és edzésekre is fontos tényező, de a KO-vereségek képei makacs mozzanatok, melyek megtalálják az emberi agy legrejtettebb zugait is, hogy mikor belépsz a ketrecbe, elbizonytalanodj az alapvető technikáidban is.

Overeem taktikája egy hosszú ütőtávval rendelkező ellenfél esetében az elmúlt egy év tükrében egyértelmű volt: tapadni Struve-ra, a rácsoknál, vagy a földön széttörni. Az egy másik dolog, hogy Struve sem korábban, sem hétvégén nem tudta használni az ütőtávját, kevésbé bízott kick-box hátterében, mint Alistair, pedig a holland iskola ínyenc bemutatóját tarthatták volna. Volna, ha nem ez a két holland érkezik a ketrecbe, ettől függetlenül Overeem hozta, amit kellett, önmagától tartva a legjobban legyőzött egy önbizalmát vereségei és egészségügyi problémái miatt megtépázott Stefan Struve-ot.

Nate Diaz teljesítményére nem térnék ki túl sok sort áldozva, mert nem érdemes. Dos Anjos lényegében megerőszakolta a stocktoni rossz fiút, vérben hagyva őt könnyen lehet, hogy nyomban Pettis ellen mehet, hiszen Khabib még nem épült fel teljes térdsérüléséből. Diaz szinte mindent benézett a hétvégén: nem tudott bemérni könnyűsúlyba, amiért 20% ugrott a fellépti díjából, nem jelent meg a nyilvános edzésen (valószínűleg a fogyasztással görcsöltek) és nagyon egyoldalú vereséget szenvedett.

Profi hozzáállás némileg erősítésre szorul az esetében, mellyel alá lehetne támasztani a folyamatosan igényelt nagyobb fizetését. A képet némileg árnyalhatja, hogy Nate állítása szerint sérülten bunyózott, de ez már csak a végjáték kozmetikázása, Diaz, kapd össze magad, a tehetségednél csak az eszed legyen nagyobb!

Valóban követsz minket? Kérj értesítést az új cikkekről!

fb_ertessites.jpg

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Posted by | View Post | View Group

Leave a reply