Tuncsik József szívműtéten esett át, amiből szerencsére szép lassan lábadozik

Tuncsik József, a magyar judosport első olimpiai érmese – Montrealban szerzett bronzot a 63 kilogrammos súlycsoportban – nehéz heteken van túl. Szívműtéten esett át, amiből szerencsére szép lassan lábadozik.

tuncsikTuncsik József (balról) és Szívós István

„Korábban már átestem egy csípőműtéten, de ez év elejétől egyre gyengébbnek éreztem magamat – beszélt a megpróbáltatásairól a hetvenéves, egykori remek sportember. – A gyakori rosszullétek végül infarktusban csúcsosodtak ki, ezt követően életmentő műtéten estem át. Mostanra már a rehabilitációs időszakon is túljutottam, így óvatosan ugyan, de kapirgálhatok a Törökbálint határában lévő, ötezer négyzetméteres kertünkben.”

Tuncsik József testi erejéről legendák keringenek, amire szerinte egyszerű a magyarázat: nagyon viszontagságos gyerekkora volt. „Debrecen közelében éltünk, keményen kellett dolgoznom. Tizennégy évesen aztán kőművestanuló lettem Budapest tizenharmadik kerületében, ott sem tollseprűket kellett mozgatnom – beszélt a gyerekkoráról, majd azt is felelevenítette, hogyan lett judós. – A tanintézetben nem volt tornatermünk, ezért a testnevelőnk kikötötte, hogy mindenki keressen magának sportolási lehetőséget. Én előbb a Honvéd ökölvívóihoz néztem le, majd a birkózókat látogattam meg. Varga Jancsi és társai közelebb álltak hozzám, mint a bunyósok, de mivel ott sohasem voltak játékos gyakorlatok, továbbléptem a judósokhoz, ahol színesebbek voltak az edzések, s olykor kisebb ajándékokkal is megleptek minket az edzők.”

Tuncsik József villámkarriert futott be, 1972-ben még nem volt huszonhárom éves, de már biztos olimpiai utazónak számított. „Hatalmas pechem volt, az utolsó edzésen combnyaktörést szenvedtem, így lemaradtam a müncheni olimpiáról. Négy év múlva viszont kikötötték, csak akkor mehetek Montrealba, ha előtte tavasszal megnyerem az Európa-bajnokságot. Megnyertem, repülhettem. A sportág első magyar Európa-bajnokaként az első magyar olimpiai érmes is én lettem a harmadik helyemmel.”

Ezután még szerzett egy Eb-bronzot, majd viszonylag fiatalon visszavonult, s edzőnek állt. Előbb a Honvédban dolgozott, majd 1981-ig a juniorválogatott élén állt. Ezt követően Paksra került, ahol aztán átpártolt a labdarúgókhoz. „Csak azután engedtek el a futballistákhoz menedzsernek, hogy beszerveztem magam helyett edzőnek Hangyási Lászlót, aki mindmáig kitűnő munkát végez az atomvárosban” – jegyezte meg. Hangyási László tanítványa többek között az olimpiai bajnok Kovács Antal is.

Tuncsik József később visszatért szeretett sportágához. Budaörsön, Diósdon, Budakeszin és Törökbálinton is részt vett – ahogy ő mondja, „keresztapaként” – a szakosztály alapításában. Még most is fáj neki, hogy az utóbbi műhelyt később ellehetetlenítették. Ennek ellenére, amíg az egészsége engedte, később is dolgozott. A judóval ma már nem szoros a kapcsolata. „Mozaikosan, de képben vagyok. Lenne is véleményem a dolgokról, de úgy érzem, nem kedvelik az egyenes beszédet. Így középtávolból figyelek, és inkább az egészségemmel foglalkozom. Sótonyi Péter professzor úrnak pedig nagy hálával tartozom, mert ő mentett meg a korai búcsútól.”

Jocha Károly írása

A Tuncsik József szívműtéten esett át, amiből szerencsére szép lassan lábadozik bejegyzés először a Magyar Judo Szövetség jelent meg.

Forrás: www.judo.hu – RSS