Tumbász József: munka és szenvedés vezet a csúcsra

image Meccseivel csarnokokat töltött meg, egy ország szurkolt neki a
képernyők előtt, de az Eurosport is előszeretettel tűzte műsorára
Tumbász József profi kick-boksz címmérkőzéseit. A hajdúsági fighter a
napokban ünnepelte ötvenedik születésnapját, fél évszázad ide, őszülő
halánték oda, a remek formában lévő sportoló talán még ma is
megizzasztaná kategóriája legjobbjait full-contactban, K-1-ben. 

Albert
Einstein és Tumbász József. Mi köze egymáshoz a boglyas fejű zseninek
és az egykori debreceni kick-boksz ikonnak? Minden relatív – állította
Einstein, s a híres tézis Tumbásznál igencsak tetten érthető. A profi
kick-boksz Európa- és világbajnoki címmel büszkélkedő három gyermekes
családapa hiába ötven gyertyát fújt el szülinapi tortáján, ma is kitűnő
formában van. Beszélgetésünk kezdetén felvetem, kéthónapos felkészülés
után nem félteném egy hárommenetes meccsen a mostani magyar K-1 sztárok
ellen. 

– Köszönöm a bizalmat – nevet nagyot az ünnepelt. – Három menetet
akkor is kibírnék, ha nem edzek előtte, nem a kondim miatt, hanem a
rutinomnak köszönhetően. Pár évvel ezelőtt még bokszoltam fiatal,
válogatott versenyzőkkel, nem okoztak gondot a meccsek: ők erőlködtek,
én meg élveztem a küzdelmet. Persze, ha tényleg sor kerülne egy bunyóra,
fontos lenne kivel, hol, mikor, milyen tétért lenne az. 

Hoost ellen készült

Mondatait hallva kitűnik, még mindig előbújik a
versenyző az egykori bajnokból. Sokan talán nem is tudják, még két éve
is óriási derbire készült, a budapesti Papp László Sportarénában a K-1
világbajnok holland Ernesto Hoosttal csapott volna össze. 

– Bevállaltam a meccset, fél évig keményen készültem, aztán a
februárra tervezett mérkőzés előtt néhány héttel szólt Hoost, annyi a
dolga, hogy nem tud rendesen felkészülni, így visszamondja a derbit,
ütközzünk meg nyáron – emlékszik vissza a két évvel ezelőtti
eseményekre. – Mit mondjak, nem esett jól, rengeteget melóztam. A
következő időpont augusztusban lett volna, ám amikor jöttek a jó idők,
feltettem magamnak a kérdést: bolond vagyok én, 48 évesen mit erőlködöm,
ahelyett, hogy mennék a strandra? Hosszú távon belefér egy pár hónapos
felkészülés, de közel az ötvenhez, már nem olyan a motiváció, mint
egykor volt, már nincs az a pénz, hogy az időmet egyfolytában az
edzőteremben töltsem. 

Ha mostanában nem is veszi olyan komolyan a bunyót Tumbi, azért a
régi szerelmet nehezen feledi, pár napja is volt kesztyű a kezén. Igaz,
most már csak hébe-hóba osztja a pofonokat, bőven van más elfoglaltsága,
objektumőrzéssel foglalkozó, jól prosperáló biztonsági cége mellett
vadászattal, bowlinggal, lovaglással és repüléssel kapcsolódik ki.
Korábban próbálkozott edzősködéssel is, lett volna mit átadni az
utókórnak, ám szembesülnie kellett vele, túl elfoglalt a feladathoz. 

– Nem tudtam az önmagam által elvárt szinten elvégezni a munkát, a
srácokat pedig nem akartam becsapni. Ha csinálok valamit, akkor azt
teljes szívvel, energiával teszem. Nem szeretem a langyos vizet sem a
sportban, sem a civil életben. 

Harmadik nekifutásra szerezte meg a profi vb-címet

Thumbnail imageNo,
igen, aki emlékszik Tumbász profi Eb-, vb-címmeccseire, annak talán
legelőször fanatizmusa ugrik be. Ha vesztett is meccset, soha nem
érhette szó a ház elejét, ami tőle telt, azt megtette. Akkor sem
vesztette el a hitét, amikor az amerikai Gibsontól kétszer sikertelenül
próbálta megszerezni a világbajnoki övet. Harmadszorra újra nekidurálta
magát, az orosz-kazah Segenov volt a szenvedő fél. 

– Karate, kung-fu filmeken nőttem fel, ezek hatására világbajnok
akartam lenni. Nagyon szerettem a kyót, de nem igazán találtam a hangot
az akkori szakvezetéssel, nehezményeztem, hogy olyanokat vittek ki
helyettem a vb-re, akiknél jobbnak tartottam magam. A kick-bokszban
szimpatikus volt a kiválasztás, aki a válogatón jobb volt, az utazott a
világversenyre. Az amatőrök között is sikeres voltam, aztán rengeteg
munkával a profik között sikerült megvalósítanom a célomat. 

Tumbász József több sportot kipróbált gyerekként, a keményebb
műfajban bunyóval nyitott, majd a kyón át került az amatőr kick-boksz
világába. Az igazi ismertséget profi karrierje hozta meg számára,
Európa-bajnoki, majd világbajnoki címet szerzett. Óriási sztár volt a
maga idejében, profi meccseit a magyar tévé közvetítette, nem csak
Debrecenben állították meg autógrammért. A Hódos Imre Sportcsarnokban
teltházas gálák köthetők nevéhez, a csilláron is lógtak az emberek, egy
Tumbász-meccs igazi esemény volt a cívisvárosban. 

– Úttörő voltam a sportágamban, a tévének és a mögöttem lévő
kitűnő stábnak köszönhetően én tűntem ki először, óriási ismertségre
tettem szert. A mai világban anyagilag lehet jobban járnék azzal a
teljesítménnyel, ám akkor sem volt okom panaszra. Erkölcsileg is
megbecsültek, az ismertségemnek köszönhetően minden ajtó megnyílt
előttem, ahol csak tudtak, segítettek, mindenhol szeretettel fogadtak,
bárhová mentem az országban. Nagyon jó életem volt akkoriban. 

A Tumbász Team megelőzte a korát, a Katona Attila edző vezette stáb
Magyarországon addig nem ismert, profi módon „építette fel” a
versenyzőt, mai szóhasználattal élve a Tumbász név brand volt. A stáb
szponzorokat vont be, kijárták a tévéközvetítést, dr. Leyrer Richárdnak
köszönhetően sportpolitikailag is erősek voltak, gördülékenyen működött a
kis csapat. 

Mindig egy irányba húztak

Thumbnail image

Tumbász József kick-boksz sikereiben elévülhetetlen
érdemeket szerzett egykori mestere, a kick-boksz válogatott full-contact
szakágát jelenlegi szövetségi kapitányként irányító, Katona Attila. A
két nagyjából egykorú sportember között nem volt alá-fölé rendelt
kapcsolat, az edző-tanítvány viszony a konstruktivitásra épült.

– Voltak olyan dolgok, amiben a felkészülés során nem értettünk
egyet – mondja Katona Attila. – De mindig egy irányba húztunk, soha nem
arról volt szó, hogy Józsi valamit nem akart megcsinálni, sokkal inkább a
módszer, a „hogyan” volt kérdés kettőnk között. Bolond lettem volna, ha
nem adok a véleményére, az lett volna a legnagyobb butaság, ha
valakinek ilyen sportolója van, s figyelmen kívül hagyja a meglátásait.
Tumbász Józsinál nem ismertem fanatikusabb versenyzőt, soha nem keresett
kifogásokat, vagy lazsálta el az edzéseket. Nem kellett motiválni, ha
megvolt a cél, 150 százalékkal teljesített. Egy edzőnek az életében
maximum két ilyen versenyző jön össze. Nekem egy már megvolt!

Tumbász József a következőképpen emlékszik a közös munkára: 

– Nagyon jól tudtunk együtt dolgozni – méltatja trénerét „Tumbi”.
– A kyo elültette bennem a fanatizmust, megváltozott a szemléletem,
nemhogy a kiírt munkát végeztem el, de annál sokkal többet. Attila a
kick-bokszban jól ráérzett erre az oldalamra, nagyon kemény edzésmunkát
csináltunk végig. Partner volt, mindent meg tudtam vele beszélni, adott a
véleményemre. Nem voltam mindig jó fiú, de Attila értett a nyelvemen,
tudott kezelni. Együtt voltunk jóban, rosszban, tényleg jó párost
alkottunk!

Valóban nem volt mindig jó fiú a bajnok, rendészként az éjszakában
vállalt munkát, akarva, akaratlanul belekeveredett néhány dologba.
Felmerül a kérdés, megbánta korábbi tetteit vagy a nehezebb idők is
kellettek a mai személyiségéhez? 

– Ami nem öl meg, az erősít – idézi az ismert mondást. – Nem
mindent csináltam jól életemben, követtem el hibákat, melyeket talán nem
szabadott volna. Fiatalok voltunk, tetszett az éjszakázás, jó volt az a
világ, de egy kicsit vissza kellett volna fognom magam bizonyos
helyzetekben. De túl sokat nem változtatnék az életemen, persze, egy-két
dolgot szívesen kihagynék. Amit a sportnak köszönhető hosszú, kemény
munkával felépítettem, egy pillanat alatt leromboltam akkor. Sok időbe
telt, míg újra visszanyertem az emberek bizalmát, bebizonyítottam, nem
vagyok rosszfiú. 

Édes a siker gyümölcse

Thumbnail imageTumbász
megalkuvást nem ismerő stílusát, kemény ökleit, romboló combosait félte
a szakma, a debreceni versenyzőnek respektje volt itthon és külföldön.
Meghívást kapott Japánba, részt vehetett a K-1 világbajnokságon.
Középsúlyúként győzelemmel nyitott a nehézfiúk között, ám sérülés miatt a
következő kanyart már nem tudta vállalni. Régi szép idők, mit adnánk
érte, ha ma magyar versenyző küzdene a K-1 világbajnokság japán
döntőjében. 

A múlt és a jövő keveredik „Tumbi” utolsó kérdésemre adott
válaszában, amikor arról érdeklődöm, milyen tanácsokkal látna el egy mai
tehetséges versenyzőt, ha az a csúcsot szeretné megcélozni. 

– Nagyon nehéz kérdés. Ahhoz, hogy valaki kiemelkedő szintű
élsportoló legyen, a tehetség mellett kitartás, szorgalom, s jó
értelemben vett fanatizmus kell. Alkat kérdése is, ki hozza magával
genetikailag a mindent elsöprő győzni akarást. Az élsport nagyon sok
lemondással jár, el kell viselni, tűrni kell a szenvedést, anélkül nem
lehet a csúcsra jutni. Ám a siker gyümölcse édes, megéri érte dolgozni!

Névjegy

Thumbnail imageTumbász József
Születési idő: 1963. 02. 14.
Születési hely: Debrecen
Családi állapota: nős, gyermekei Gabriella (20 éves), Krisztián (8 éves), Laura (8 hónapos)
Sportága: kyokushin karate, kick-boksz
Legkiemelkedőbb eredményei: profi kick-boksz világ- és Európa-bajnok
Aktív pályafutásának vége: 1998
Hobbija: vadászat, repülés, lovaglás, bowling

K-1.hu sajtóanyag
Balogh Zoltán

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..