TD|MMA: Rampage visszahódításával a UFC többet nyert, mint gondolnád

rampage-jackson-dana-white.jpg

 

Mostanra már valószínűleg mindenki felkaparta az állát a padlóról, és hozzáidomította magát a gondolathoz, hogy Quinton Jackson a közelmúlt kaffogós köreit letudva jövőre ismét a UFC-ben fog arról panaszkodni, hogy már megint DIREKT birkózós ellenfelet raktak elé a ketrecbe. Lépjünk most hátra egyet, és nézzük meg, egyáltalán hogyan lehetséges mindez, és miért kellett a világ abszolút egyeduralkodó MMA szervezetének a lúzer második liga gyakorlatát követve egy fél lábbal már a nyugdíjas éveit taposó, levitézlett egykori klasszist szerződéssel kínálnia.

 

A nem is olyan nagy, mint inkább WTF-bejelentést természetesen twitterlavina követte, melyből a legfontosabb a két érintett szervezet vezetőinek reakciója. Mutatom időrendben:

 

Tisztázzuk, hogy Quinton „Rampage” Jackson kizárólagos szerződésben áll a BellatorMMA-vel. Meg fogjuk védeni a szerződéses jogainkat.

Bájos! Kezdjük Coker állításával: Rampage felrúgta a szerződését, mely kizárólagos „tulajdonjogot” biztosított felette a Bellatornak. Rampage szerint nem rúgta fel a szerződést, csak kilépett belőle, melyhez minden joga megvolt. Azért lépett ki belőle, mert a Bellator megtagadta tőle a King Mo ellen vívott meccsének PPV számait. Jackson kikérte az adatokat, de 45 napig semmi sem történt, ekkor lett elege a harcosnak. A szerződés felmondásához szerinte – ismételjük át – minden joga megvolt. Coker az MMAjunkie-nak küldött sms-ében viszont köti az ebet a karóhoz, hogy ez szerződésszegés, és bíróságra viszik az ügyet. De Jackson szerződésében tényleg van egy záradék, mely kimondja: ha felmerül bármely jogvita a szerződő felek közt, 45 nap áll rendelkezésre annak megoldására. Dana White vigyorog. Popcornt valaki?

 

danasmirk.jpg

 

A korábbi posztban már kitértünk arra, hogy a UFC-nek az ébredő trösztellenes per árnyékában első lépésként pontosan azokat a harcosokat kell visszaédesgetnie magához, akik eddig a legjobban köpködték, és akiknek a szavára a szélesebb tömegek a legjobban odafigyelnek. Rampaget lekenyerezték, az egyetlen, még nála is kézenfekvőbb, és ha harcosként már nem is, cirkuszi látványosságként viszont még mindig valamelyest releváns Dana-nemezis, Tito Ortiz pedig – bár a pereskedő csapat külön felkérte arra, hogy álljon melléjük, és legyen az ügyük poszterfiúja – szóval Tito Ortiz pedig olyat tesz, amilyet még életében eddig soha: kussol. Utóbbi tudományos-fantasztikus csavarhoz a UFC-nek hivatalosan nincs köze. Viszont egyes források szerint Ortiz éppen azon munkálkodik, hogy újraépítse a UFC-hez vezető hidat, amit olyan nagy lendülettel égetett fel, és melynek hamvaiba élvezettel pisált bele újra és újra az elmúlt években. Mert már a jövőjére gondol, amikor majd teljes munkaidőben harcosok promotálására kíván koncentrálni, addigra pedig mégiscsak okosabb dolog lenne elásni a csatabárdot a legnagyobb MMA maffiával szervezettel.

 

Rampage lekenyerezésével és Tito csendben/sakkban tartásával PR-szempontból, hangadó-zabolázásilag nagyot húztak White-ék a pereskedő csapat ellen, de attól még ezek után ugyancsak nehéz lesz majd amellett kampányolniuk, hogy „á, nem is vagyunk monopólium!”

 

Mit nyert még a nem-monopólium UFC ezzel a húzással?

 

A 2014-es, gálákkal agyonterhelt év nem hozta az elvárt PPV-emelkedést, a megsűrűsödött rendezvények szükségszerűen a megacardok felhígulását-eltűnését hozták, az erre kieszelt „töltsük fel helyi kezdőkkel a gálákat”-taktika pedig nem tudott nagyobb nézői tömegeket mozgósítani. Egyetlenegy esetben bizonyult minden kétséget kizáróan működőképesnek az elképzelés: a Fight Night Dublin-nál, csakhogy az javarészt nem a helyi harcosoknak szólt, hanem egyetlenegy embernek: Conor McGregornak.

 

Néhány héttel később, Las Vegasban ugyancsak rengeteg ír vásárlónak örülhetett a UFC vezetősége, pedig az azon a gálán ketrecbe lépők közül csak a Notorious érkezett a szigetről. A UFC ekkor már végre levonhatta a következtetést, hogy McGregor-ra akkor is milliónyi jegy fogyna, ha main eventként harc helyett csak részegen megpisáltatnák a réten. És a rajongást a helyi harcosokhoz való kötődésnél jobban felkorbácsolja az eladható személyiség. Rampage meg ugye pontosan ugyanez a kategória, bár már rég nem releváns bunyós, a rajongókat még mindig a tenyeréből eteti. És természetesen ugyanilyen megfontolásból köszönthetjük a szervezetnél a karácsonyi időszak másik sztár-igazolását, CM Punkot is. A jövő évet várhatóan meghatározó, figyelem-elterelő cirkusz és kenyér-projekt tehát már most kezd felpörögni, a jó öreg Rampage pedig ebből a szempontból is ügyes befektetésnek bizonyulhat White-éknak. 

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Posted by | View Post | View Group

Leave a reply