TD|BRAIN: Királykoronázás, vérvulkán és csodarúgások

Felidézzük a hétvége legfontosabb eseményeit.

 

Az UFC 189-es számú gáláján történtek olyan dolgok, amik mellett utólag sem lehet elmenni szó nélkül. Tekintsünk hát vissza erre a hétvégére és nézzünk be kicsit a kulisszák mögé!

Kezdjük a legvitatottabb és legtöbb visszhangot kiváltó mérkőzéssel, aminek a mai napig sem csitultak el az utóhullámai: Conor McGregor kiütötte Chad Mendest és ezzel a UFC pehelysúlyának interim világbajnokává vált.

És a meccs után elkezdődött az, amit nagyjából látni lehetett előre.

McGregor semmit sem tud kezdeni egy levitellel, eddig csak szerencséje volt. Mendesnek nem volt ideje felkészülni, két héttel a meccs előtt tudta meg, hogy küzdeni fog – rendes felkészüléssel megölte volna Conort… vagy épp: Conor egy percig sem volt bajban, ő Minden Idők Legnagyobbja és így tovább és így tovább… A legjobb mégis: előre lefixált meccs volt, nem nézek több emmemmát.

• TDMG NYEREMÉNYJÁTÉK! •NYERJ PÁROS belépőt a nemzetközi VIP VWS kickbox gálára, TDMG brutál csomagot vagy TDMG VIP…


Posted by TDMG on Sunday, 12 July 2015

Számomra ez a meccs inkább egy tanulság volt. Tanulság arra, hogy a testre irányzott jó ütemű rúgások mennyire ki tudják venni az erőt az ellenfélből, másrészt hogy a guardban való támadás milyen fárasztó tud lenni – főleg, ha az ellenfél közben könyökütésekkel puhítja a fejem.

Még tovább menve, ez a meccs egy esettanulmány arról, hogy mit kell tennie egy kontrabunyósnak az oktagonban, ha a támadó fél elit birkózó. És még egy fontos tanulság: soha ne hagyjunk teret az ellenfelünknek rúgni. Támadni kell, lökni, tolni hátra és mindvégig mozgó célpontot kell nyújtanunk számára. Hagyni egy jó rúgót támadni egyenlő a májunk és a bordáink megsemmisítésével és a védekezésünk szétzilálásával, ennek minden vonzatával egyetemben.

Véleményem szerint Chad Mendes megfelelő kondícióban érkezett a mérkőzésre. A Team Alpha Male-nél nincsenek off season-ok és a bunyósok sosem engedik elmenni a súlyukat. A fő tényező, amiért Money Mendes kifogyott a szuflából, azok az egyenes rúgások voltak.

Bár lehet, hogy hangsúly nélkülinek látszanak, de ne felejtsük el, hogy Jon Jones ugyanezzel a technikával fárasztotta ki Daniel Cormiert és ezeket a rúgásait kombinálta a térdre irányuló rúgásaival. Ennyi, plusz a klincs meg is tette a hatását, mint láthattuk az év elején.

Ezeket a rúgásokat sokkal könnyebb bevinni, mint a köríves technikákat. Kisebb a rúgófelület, rövidebb és jobban rejthető a mozdulat, mindemellett egyelőre kevesebb bunyós készül célirányosan ennek a fogadására, hárítására. Olyat is ritkán látni, mint egy muay thai meccsen, ahogy elkapják a rúgó lábat – olyasmit annál inkább, mint itt a UFC 189-en, Lawler és Mendes középrészén – a rúgások kilencvenkilenc százalékban találtak.

Ezek a találatok vitték előre McGregort és ezért tudott Mendes elé lépni folyamatosan. Ez segítette az ütései bevitelében is. És ez téveszti meg azokat a nézőket, aki azért, mert ezek nem látványos találatok, már kételkednek is a hatékonyságukban.

Alább látható amint Mendes már a vállal történő ugrasztásra is testrúgást védene, de helyette ütések érkeztek:

Semmiképpen sem vehetjük el Mendestől az érdemet, hogy eddig mindenkinél jobban megszorította az ír harcost. Többször találta el fejen hangsúlyosan, mint az eddigi ellenfelei a UFC-ben összesen, de a szubkísérletei mindenképpen nagyon elhamarkodottak voltak.

Ugyanazon estén korábban Matt Brown megmutatta ennek a fojtásnak a megfelelő helyét és idejét:

A furcsa rúgótechnikákra és rúgótávolságokra visszatérve egy kicsit: Jake Ellenberger hasonló hibát követett el, mint Chad Mendes – túl nagy és túl sok teret adott Stephen Thompsonnak a támadásai előkészítéséhez. Pedig a közelmúltban láthattunk példát a kiváló rúgók hatástalanítására – lásd. Rafael Dos Anjos Anthony Pettis ellen – a kulcs az előrenyomulás és a rakkolás. Klasszikus és örök példa még Fedor Emelianenko Mirko CroCop ellen, ahogy végig ment előre és tartotta nyomás alatt a horvátot vagy akár a korosodó Wanderlei Silva rakkolása Cung Le ellen.

Jake Ellenberger – csakúgy, mint Mendes – hátrafelé mozgott el. Thompson ezzel teret nyert a horogrúgásának, amit szépen el is adott, megfogva ezzel Ellenbergert.

…és telibe találva a fordulórúgással:

Szóval McGregor fordulórúgásai is hatástalanok lennének? Nem hiszem. Viszont simán megkontrázhatóak.

Rafael Aghayev, a kiváló karatebajnok erre külön taktikát dolgozott ki. Egyszerűen belelép a támadásba, így hatástalanítva azt. Ellenbergernek is megvolt rá az esélye, de valamiért nem ismerte azt fel időben:

Pedig annak idején Gustafsson is ebből a pozícióból vitte le Jonest…

És akkor lássuk a hétvége és a váltósúly eddigi történelmének egyik legjobb küzdelmét:

Robbie Lawler – Rory MacDonald

Először is tegyünk tisztába egy dolgot. A balkezes kontra jobbkezes felállást a meccsszervezők hagyományosan nem szeretik. Ilyen mérkőzésen a vezető kezek egymással szemben csak dulakodnak, viszont a hátsó kezek akadálytalanul dobálhatóak, szóval ebből vagy egy unalmas tapogatózás vagy egy óriási adok-kapok kerekedhet csak ki.

Kettejük esetét véve: MacDonald rengeteget tanult a Lawler elleni legutóbbi meccséből a kézitusa tekintetében. Ahogy Lawler megindult volna előre a mérkőzés kezdetén, Rory rögtön Lawler első keze mellett lecsúszva kontrázott is.

Ezután Lawler ügyesen összekötötte az ugrasztásait és az első kezes ütéseit, megkerülve a kanadai védekezését minden oldalról, előkészítve így egy beugrós jobb-bal kombinációt, amivel el is törte Rory MacDonald orrát.

A ringsarkok mindeközben mindkét féltől az első kezes kontrollt követelték üvöltve. Bár itt már az egész lelátó üvöltött… Innentől Robbie Lawler irányította a mérkőzést, kicsit el is bízva magát. Viszont MacDonald sarka nem felejtette el, milyen egyoldalú is alapjában véve a világbajnok. Lawler csak támadott és támadott…

…mígnem a harmadik menetben MacDonald elkapta a jó tempót és egy köríves rúgással kibillentette a bajnokot a ritmusból:

Lawler védekező keze túl messze volt a találat pillanatában a fejétől, ezért nem tudta kellőképpen levenni a becsapódás erejét. Az azt megelőző szemszúrás nyilván véletlen volt. MacDonald kapott is az alkalmon, követte a hátráló Lawlert a ketrec széléhez és a menetből fennmaradó húsz másodpercben ütésekkel, rúgásokkal és ugrótérddekkel próbálta a bajnoki öv sorsát egyszer és mindenkorra eldönteni. Nem sikerült.

A sarokban edzője, Firas Zahabi azt mondta neki, hogy a következő menetben körözzön körülötte, fárassza és végül üsse ki ellenfelét a kanadai. MacDonald ezzel ment ki a negyedik menetre, két elbukott és egy megnyert menet tudatában, a fején minden lehetséges ponton vérezve, mégis pillanatnyi mentális fölényt élvezve.

Mégis végül fejben feladta a küzdelmet. Bár Lawlert – mondjon utólag bármit is – az előző menetben csak a gongszó mentette meg a kiütéstől, mégis képes volt arra a bravúrra, hogy ilyen verés után visszanyerje az irányítást és a saját küzdőtávját, minden ütésváltásból győztesen kijőve. MacDonald egyre inkább lelassult és egyre ötlettelenebbül küzdött. A menet végén ki is köpte a fogvédőjét, jelezve ezzel öntudatlanul is a kifáradását.

Ahogy a bajnok és a kihívó a menet végét jelző hang után a ketrec közepén maradt egymással szemben, az ennek a sportnak és a rövid történelmének egyik meghatározó pillanatképe volt.

Aztán az ötödik menetben minden eldőlt. Mindkettejükön látszott az elmúlt négy menet hatása, de Lawler el tudta sütni a balkezesek egyik legegyszerűbb, mégis leghatékonyabb kontráját, a támadó vezető balkeze melletti tempóegyenest.

Ezután MacDonald lassított felvételként érkezett a földre, ahol Lawler befejezte a mérkőzést néhány ütéssel.
Ezek után természetesen a kamera Robbie Lawlert, a győztes bajnokot mutatta, ami érthető: ilyenkor a legyőzött fél összezsugorodik, szinte eltűnik az oktagonból. Pedig Rory ottmaradt:

Ennek a befejezésnek, sőt az egész hétvégének egy nagy tanulsága lehet még minden rajongó és néző számára. Mig a fanyalgók Conor McGregort és Chad Mendest szidják mindenféle komment-hipotézisek alapján, mások a Lawler – MacDonald mérkőzésen a kanadai esetleges maradandó (szerencsére semmi ilyesmi nem történt) sérüléseit és az orvosi-bírói közbelépés szükségességét reklamálják – addig mi, igazi rajongók valójában minden UFC gálán ilyen mérkőzéseket szeretnénk látni.

írta: Bronson, akinek még mindig nincs TDMG pólója 

Júliusban érkezik a TDMG, Magyarország első küzdősport és lifestyle ruhamárkája! Like-ot neki!

 

Forrás: www.totaldamage.hu – RSS

Posted by | View Post | View Group