Harangi Imre szerezte a sportág harmadik aranyérmét a grandiózus 1936-os berlini játékokon

Kocsis Antalt, és Énekes
Istvánt követően Harangi Imre lett a magyar ökölvívósport harmadik olimpiai
bajnoka, aki Berlinben jutott a csúcsra. Négy évvel Énekes sikerét követően
ezúttal nem a legkisebbek között érte el a magyar boksz a következő nagy
sikerét, Harangi Imre a könnyűsúlyúak között lett aranyérmes az 1936-os berlini
olimpián.

A berlini olimpiai
játékokon már több mint négyezer versenyző szerepelt, és amelyre Németország
rengeteg erőforrást áldozott. Új, százezer főt befogadó stadion épült
Berlinben, és híres marad arról, hogy ez volt az első olimpia, amelyről
televíziós felvételek is készültek. 41 ország közvetítette az eseményt rádióban,
míg a német propaganda gépezet egy akkoriban hatalmas összegnek számító 7
millió dolláros grandiózus filmet készített az Olimpiáról bemutatva rengeteg
technikai újítást.

Az 1936-os berlini olimpia
ökölvívótornáján 31 nemzet 179 bokszolója vett részt, amely hatalmas mennyiségi
és egyben minőségi fejlődést is jelentett. Első alkalommal került kiosztásra a
Val Barker díj 1936-ban, amelyet az olimpia legjobb ökölvívója kapott.
Németország, Franciaország, Argentína, Olaszország és Finnország mellett hazánk
is feliratkozhatott az olimpiai aranylistára Berlinben.

A magyar ökölvívás
fejlődését nagyban segítette, hogy mind az 1930-as, majd azt követő 1934-es
Európa-bajnokságot Budapest rendezhette meg, amely jelentős motivációt
jelentett versenyzőinknek. Ez utóbbin Énekes István és Szigeti Lajos révén két
magyar első helyezés mellett négy ezüstérmet is szerzett a magyar csapat.

A berlini olimpiára minden
eddiginél nagyobb, hat fős magyar ökölvívócsapat utazhatott ki remek
előjelekkel, és a válogatott csapattalálkozókon rendszerint győzelmeket aratva.
Az 1934-es budapesti Európa-bajnokság egyik ezüstérmes, Harangi Imre a svájci
Robert Seidel ellen kezdett Berlinben, és könnyed győzelemmel jutott be a
legjobb nyolc közé.

A Mávag Gépgyári
Sportegyesület tagja már a legjobb négy között tudhatta magát, miután a
Fülöp-szigeteki Jose Padilla Jr. sem tudta megállítani. Harangi következő
ellenfele az elődöntőben a dán Poul Kopa ellen is pontozásos győzelmet
könyvelhetett el a magyar versenyző. Harangi a döntőben egy régi ismerőssel, az
észt Nyikolaj Sztepulov ellen egy szoros mérkőzésen szívét-lelkét kitéve
győzött, és Magyarország harmadik olimpiai ökölvívó aranyérmét ünnepelhette.

Frigyes Dezső szintén
Eb-ezüstérmes volt 1934-ben, akárcsak Harangi, és az elődöntőig masírozott
Berlinben is. A dán Sigfred Hansen, és a kanadai Billy Marquart legyőzését
követően a későbbi győztes argentin Oscar Casanovas állította meg a legjobb
négy között. Az 1920-as és az 1930-as években még küzdeni kellett a harmadik
helyezésért a versenyeken, nem osztottak ki két bronzérmet, így Frigyes
Dezsőnek is ringbe kellett lépnie még egyszer elődöntőbeli vereségét követően.
A negyedik helyezés lett végül az övé, miután a hazai környezetben szereplő
német Josef Miner legyőzte a 23 éves magyart.

A korszak legjobb magyar
nehézsúlyú versenyzője Nagy Ferenc a belga Albert Robbe, és a svéd Olle
Tandberg legyőzésével szintén a legjobb négyig jutott el. A 20 éves ceglédi
ökölvívó politikai okok miatt nem léphetett ringbe az elődöntőben a német
Herbert Runge ellen, és a bronzmeccsen sem bokszolhatott a norvég Erling Nilsen
ellen.

Váltósúlyban Mándi Imre
szintén két győzelmet aratott a berlini olimpián, előbb az olasz Umberto
Pittori, majd az amerikai Chester Rutecki ellen nagy skalpokat gyűjtött be a
selejtezők alatt, de a negyeddöntőben a későbbi aranyérmes finn Sten Suvio
megállította, így ötödik helyezéssel zárt 1936-ban.

Kubinyi Frigyes a legjobb
tizenhat között búcsúzott, de ő is a későbbi aranyérmestől kapott ki, az olasz
Ulderico Sergo meg sem állt a végső győzelemig. Az Európa-bajnok és már az
1932-es Los Angeles-i olimpián is szereplő Szigeti Lajos is a legjobb tizenhat
között szenvedett vereséget, a csehszlovák Josef Hrubes bizonyult jobbnak tőle.