Mi az álom?

álom

Courtesy to www.freedigitalphotos.net

Csupán az agy játéka, vagy kapu egy másik világra?

Az embereket ősidők óta foglalkoztatják az álmok, s ennek különféle misztériumai. Ezen misztériumok régóta megjelentek sokféle vallásban, vallási szövegben, álmok képi ábrázolásában, stb. A mai tudomány az álmokat legfőképpen az agy különös játékaként definiálja, azonban tényleg csak erről lenne szó?

Az emberek mindig is keresték annak útját-módját, hogy vallásaik Istenével, illetve Istenségeivel kapcsolatba léphessenek. Számtalan lehetőséget tartottak számon, amelyeknek segítségével ezt a kapcsolatot létre tudták hozni. Ilyenek pl. az imák, meditációk, vallási rítusok, böjtölés. A legelkápráztatóbb, s egyben mégis megfoghatatlan élményt, csatornát azonban az álmok jelentették. Jóllehet számos vallás nem tulajdonított különösebb jelentőséget az alvás közben agyunkban végbemenő folyamatra, azonban a világ egyes részein ennek különös figyelmet szenteltek.

Ilyen volt pl. az ókori Európa. Kontinensünk ősapáinak, mitológián (germán, kelta, szláv, skandináv mitológia) alapuló pogány természeti vallása szerint a pogány társadalomban nem adatott meg az esély mindenkinek arra, hogy az Istenekkel kapcsolatba léphessen. Ez a lehetőség és egyben feladat elsősorban a vallási vezetőknek (magyar földön táltosoknak, sámánoknak, míg pl. Skandináviában varázslóknak, Völváknak – jósnőknek – hívták őket) adatott csak meg.

Egy normál, nem kiválasztott pogány hívőnek az egyetlen lehetőség arra, hogy kapcsolatba lépjen az Istenekkel, illetőleg a túlvilággal az álom volt. Ezt igazolja az a nem is túl régi feltételezés, hogy az ember nem csak fizikai testtel, hanem asztráltesttel is rendelkezik. Az asztráltest kilépése a gazdatestből kétféleképpen játszódhat le. Vagy természetes halállal, vagy egyszerű alvással.

Ekkor, ugyanis az asztráltest kilép medréből és elhagyja fizikai testünket. A két eset között az egyetlen különbség az, hogy míg elhalálozás esetén a testet és az asztráltestet összekötő fonál végleg elszakad, addig az alvás közbeni állapot során mindvégig épen marad, s ez teszi lehetővé az asztráltest visszatérését a fizikai testbe, amelyet ébredésnek nevezünk.

Ezt a feltételezést támasztja alá olyan beszámolóknak tömkelege, ahol az álmodók alvás közben saját, fekvő testüket, illetve fizikai környezetüket látják maguk körül. Azt már az orvostudomány is alátámassza, hogy alvás közben agyunk folyamatosan álmodik, azonban erre egyáltalán nem, vagy csupán halványan emlékszünk.

Fontos még hozzá tenni, hogy alvás közben asztráltestünk egy olyan birodalomba kerül, ahol nem ismeretes az idő fogalma, tehát az idő nem létezik. Ez talán választ adhatna arra, hogy miért érzékeljük alvás közben teljesen másképpen az időt, miért van az, hogy néhány perces álmaink utólag óráknak tűnnek, stb.?  Asztráltestünk, álmaink ideje alatt hosszú, végeláthatatlan utakra kel, azonban a túloldalon szerzett élményeinket a leggyakrabban elfelejtjük, vagy csak megmagyarázhatatlan, játék-vagy meseszerű képekre, képsorozatokra tudunk visszaemlékezni.

Posted by | View Post | View Group

Leave a reply