Dr. Hetényi Antal mindmáig elkötelezett a KSI sikereiért

Ha van igazán és egyértelműen japán eredetű sportág, akkor a judo mindenképpen az. A távol-keleti judós nagyhatalom (amelynek legjobbjai mindmáig a sportág legfelső régióiban őrzik helyüket) abszolút kiválósága, Kicsiszaburo Szaszaki látogatott el hazánkba, még 1906-ban, mégpedig gróf Szemere Miklós meghívására. Végül ez a szakmai vizit indította el Magyarországon ennek a világban mindmáig páratlan népszerűségnek örvendő küzdősportnak a történetét.

hetenyi2019

Ezen az úton számos mérföldkövet tartunk nyilván. A magyar judosport atyjának, a rendszeres oktatást 1928-ban elkezdő Vincze Tibornak a nevét éppen úgy, mint az első hazai klub (NTE, 1931) megalakulását, az első Európa-bajnoki részvétel (1934) időpontját, az első országos bajnokság megrendezését (1952), az Európai Judo Szövetséghez (EJU) volt csatlakozásunkat (1959), majd azt a hosszú utat, amely elvezetett az első olimpiai pontszerző helyezés kiharcolásig.

Ez az ugyancsak mérföldkőnek számító esemény 1972-ben, a müncheni ötkarikás játékokon történt. A két olimpiai ponttal járó 5. helyezés pedig dr. Hetényi Antal nevéhez fűződik. Vele beszélgettem telefonon, a vírusfertőzéses időszak – remélhetőleg – lecsengő szakaszában. Azzal a kitűnő sportemberrel, aki ötször felvételizett a Testnevelési Főiskolára, majd azt elvégezve az Eötvös Loránd Tudományegyetem szociológia szakán is diplomát szerzett és ebben a témakörben sikerrel megvédte doktori disszertációját is.

A Központi Sportiskola (KSI) cselgáncs szakosztályának korábbi vezetője, jelenlegi szaktanácsadója a vírusinváziótól függetlenül is elég kemény szobafogságban éli életét, miután a testsúlya kicsit „elszaladt”. Legnagyobb sikereit – így az olimpiai 5. helyezést is – a 70 kilós súlycsoportban érte el, már viszont a mérleg nyelve minimum 130 kilót mutat. Szerencsére a szakma iránti érzékenysége, aktivitása mindmáig változatlan, az internet jóvoltából maximálisan igyekszik követni a sportág hazai és nemzetközi történéseit.  Ebben az alaphelyzetben beszélgettünk meglehetősen hosszan, természetesen telefonon.

– Annak idején az úszás jelentette számomra a sporttal való kapcsolat kezdetét. Fél évig az Újpest úszói között edzegettem, de nem maradtam ott meg. A Toldi Gimnázium diákjaként társaimmal rendszeresen futottunk a Tabánban, a Vérmezőn vagy éppen a Várban. Az életre szóló fordulat 1963-ban következett be, ekkor 16 éves voltam. A nyár folyamán a Nők Lapjában jelent ment egy hirdetés, amelyen judózni hívták a fiatalokat. Öcsémmel előbb az Újpestben jelentkeztünk, de negyed év elteltével átmentünk a Honvédba, ahol egyébként pályafutásom befejezéséig kitartottam. Szüleink két-három hónapig hallani sem akartak erről a sportágról. Mi pedig titokban jártunk edzésre, míg nem elérkezett az év utolsó hónapja. Ekkorra már a szülők is beletörődtek választásunkba és leigazolhattunk a Budapesti Honvédba, ahol Gyebnár Ferenc vett minket kezelésbe. A 87. évében járó Gyebnárról csak jót mondhatok, hiszen ő a legnagyszerűbb edzők egyike volt annak idején. Hozzá hasonló elismeréssel csak a sajnálatos módon igen korán eltávozott Horváth Istvánról beszélhetek.

– Az eredmények utóbb igazolták sportágválasztásuk helyességét.
– Számomra is szokatlanul hamar, már 1964 áprilisában elindulhattam az első versenyemen, ahol a 60 kilósok között Mándl Elek mögött második lettem. Ez év augusztusában pedig az Alkotmány Kupáért léphettem tatamira Pécsett, a Budapest-Vidék számára kiírt egyéni versenyen, amelyet sikerült megnyernem.

– Az elért eredmények alapján megállapítható, hogy nem alkalmi fellángolásról volt szó.
– Semmiképpen sem! Két évvel később, 1966-ban már a felnőttek szűkített válogatott keretében is figyelembe vett a később szerencsétlenül járt Kovács Ákos szövetségi kapitány. Akkoriban Keserű Laci, és Nádas Laci voltak a legkeményebb ellenfeleim. 1968-ig kellett várnom, hogy megnyerhessem életem első felnőtt országos bajnoki aranyérmét. Továbbra is nagy volt a konkurenciaharc, hiszen Keserű Laciék mellett újabb riválisok törtek fel a legjobbak közé. Itt feltétlenül meg kell említenem Pulai Jánost, Oláh Pált, Galambos Mártont, Molnár Károlyt, Kerekes Lászlót, Deli Imrét és Horváth Lászlót is.

– Ezekből a csatározásokból középtávon egyértelműen Hetényi Antal került ki győztesen, így ő képviselhette a magyar judót a 70 kilósok között 1972-ben, a müncheni ötkarikás játékokon.
– Az olimpia semmi más versenyhez nem hasonlítható. Hogy az ott elért ötödik hely esetleg lehetett volna jobb is? Akkor a legfontosabb a sportág számára az volt, hogy pontszerző helyen végeztem, s így évekig én tartottam az ernyőt a magyar judózás fölött.

– Az eredményes versenyzés mellett a tanulást sem hanyagolta el.
– Csak huszonkilenc évesen lehettem testnevelő tanár, mert Greminger János elárulta, a TF-nek nem volt érdeke az én felvételem. Oda elsősorban a csapatjátékokban kitűnt jelentkezőket iskolázták be, akik a TF-nek tudtak sikereket hozni. Ezért kellett ötször is nekifutnom a felvételinek. A szociológiai másoddiplomám, majd a doktori fokozat megszerzése csak megerősítettek az elkötelezettségemben. A más irányú szellemi tevékenység jótékony hatását mindmáig érzem.

– A müncheni szereplést ugyan nem sikerült megismételnie, az 1i976-ban, Montrealba kijutott Tuncsik József viszont nem egyszerűen csak ott lehetett, hanem meg is szerezte a sportág első olimpiai érmét is.
– Legnagyobb sajnálatomra, a Honvéd szakosztályának ellehetetlenülését az én 5 helyezésem, majd az ugyancsak honvédos Tuncsik Jóska olimpiai bronzérme, a sportágtörténelmi esemény is csak késlelteti tudta. A „leépítés” miatt kerültem 1978. augusztus elsejével a KSI nehézatlétikai szakosztályának állományába. Azóta gyakorlatilag alkalmazottjuk vagyok, ahol még ebben a mozgáskorlátozott állapotomban is igényt tartanak szaktanácsadói tevékenységemre. Szerencsémre a láthatás révén nem csak névlegesen, hanem konkrétan is segíteni tudom a szakosztályunk eredményességét.

– Azt a szakosztályt támogathatja, amely az elmúlt évtizedekben számos, kitűnő eredménnyel hívta fel magára a figyelmet.
– Csak néhány nevet említenék, akikre méltán lehetünk büszkék. Szilágyi László junior Európa-bajnok volt. Maros Barbara az ifjúságiak kontinens bajnokságain kétszer sem talált legyőzőre. Joó Abigél és Baczkó Bernadett is érmek sokaságát mondhatja magáénak. Varga Brigitta és Tóth Fanni is a mindenkori legjobbak közé tartozott.…Tóth Krisztián az ifjúsági olimpián harmadik lett, a felnőttek világbajnokságán pedig ezüstérmet vehetett át.

– Korábban a KSI-nek tizennyolc éves korukban el kellett engedniük a versenyzőiket, ma ez nem kötelező. Tóth Krisztiánt mégsem tudták megtartani, miért?
– A válasz egyszerű. Pánczél Gábor tanítványa olyan anyagi lehetőségeket kapott, amelyekkel a KSI nem tud versenyezni.

– A mai magyar judo helyzetét, esélyeit hogyan értékeli?
– Azt gondolom, hogy Tóth Krisztián készülhet a legnagyobb eséllyel az egy évvel elhalasztott tokiói olimpiára. Remélem azonban, hogy lesznek olyan indulóink is, akik majd rácáfolnak a papírformára.

– Hetényi Antal mivel tölti ki az idejét, ha nem a sportágával foglalkozik?
– Szinte minden sportesemény érdekel, amelyeket a televízió segítségével nyomon követhetek. Csak egyet említenék: a tornát. Amióta Magyar Zoltán kétszeres olimpiai bajnok lett, minden tornaverseny érdekel. Sivadó Jánost – Magyar kortársát – éppen úgy ismerem, mint a legutolsó aranyérmesünket, Berki Krisztiánt, vagy a legújabb női reménységünket, Kovács Zsófiát.

Jocha Károly

A Dr. Hetényi Antal mindmáig elkötelezett a KSI sikereiért bejegyzés először a Magyar Judo Szövetség jelent meg.

Forrás: www.judo.hu – RSS