Csötönyi Sándor: “Egyik sportág sem bírná el, ha legjobbjait ennyiszer elvinnék”

image Már eltelt egy kis
idő London óta, így eljött az ideje annak, hogy kiderüljön, az elmúlt négy év
eredményei mennyit is érnek Harcsa Zoltán (75 kg) olimpiai pontszerzése
fényében. Csötönyi Sándor, a Magyar Ökölvívó Szakszövetség elnöke úgy véli a
mögöttünk hagyott ciklus eredményeire igenis büszkék lehetünk, noha sokan a
múlt és a magyar ökölvívás tradíciói alapján ítélik meg a válogatott jelenlegi
teljesítményét.

Mint elmondta, a bírálóknak azt is figyelembe kell venniük,
hogy egyetlenegy sportág sem veszítette el annyiszor a legjobbjait az elmúlt
két évtizedben, mint éppen az amatőr ökölvívás, és ezeket a kész bokszolókat
nem lehet egyik pillanatról a másikra pótolni. Be kell látnia mindenkinek, az
elmúlt négy esztendőben igenis erőn felül teljesített a sportág. Bizonyos
változások ugyan lesznek a válogatott körül, de Csötönyi továbbra is bizalmat
szavaz a jelenlegi stábnak.

– Elnök Úr! Amikor
az utolsó magyarként Harcsa Zoltán ötödikként végzett a londoni olimpián, azt
mondta, kell egy kis idő, hogy objektívan lássa a magunk mögött hagyott négy
esztendős ciklust. Eljött már az értékelés ideje?

Csötönyi Sándor: – Noha még túl közeliek az
élmények, azért az elmúlt napokban már kiértékeltem magamban a nemrég véget ért
olimpiai ciklust. Az elmúlt négy esztendő eredményeivel igenis elégedett
vagyok, ugyanis 12 év után újra lett a sportágnak Európa-bajnoka Bacskai Balázs
személyében, érmeket szereztünk a világversenyeken felnőtt és junior, vagy ifi
szinten is, valamint a 2011-es bakui világbajnokságon három sportolónk is
kivívta az olimpiai indulás jogát. Igaz, több kvótát nem sikerült szereznünk,
de végül a 19 éves Harcsa Zoltán ötödik helyével pontszerzőként zárt a
válogatottunk Londonban.

 – A sportban, főleg
nálunk Magyarországon sokan mindent az olimpiában, azon belül is az elnyert
érmekben tudják csak elsősorban értékelni…

Csötönyi Sándor: – Ez nem jó szemlélet, ráadásul az
ökölvívásban a kvalifikációs szisztéma sem jó, hiszen ennek köszönhetően nagyon
sok olyan ökölvívó nem jutott el Londonba, akinek a tudása alapján nemhogy a
ringben, hanem egyenesen a dobogón lett volna a helye. Csak egy példa, hogy
megértse. Ha ez a rendszer lett volna érvényben, mondjuk a 2000-es, Sydney-ben
rendezett nyári játékok előtt, akkor sem Erdei Zsolt – későbbi bronzérmes –,
sem pedig Balzsay Károly nem jutott volna ki az olimpiára.

  – Két alkalma így is volt a bunyósainknak
kiharcolni a kvótát, még sem éltek vele a már említett trión, Varga Miklóson,
Káté Gyulán és Harcsa Zoltánon kívül. Ennek mi volt az oka?

Csötönyi Sándor: – Két dolgot említenék. Az egyik,
hogy egyetlen más sportágból sem távozott el a szinte a teljes élgárda az
elmúlt majd két évtizedben, mint az amatőr ökölvívásunkból. De nézzük meg
nyugodtan, hiszen nem uborkákról beszélünk, hiszen Kovács Kokó István, Erdei
Zsolt, Kovács Attila, Kótai Mihály, Nagy János, Balzsay Károly, Hidvégi György,
vagy éppen a két Bedák, Zsolt és Pál, profiként is fantasztikus karriert
csinált, és ezt magyar ökölvívóként érték el. Egy ideje szinte reménytelen
megtartani a legjobbjainkat, hisz a mai amatőr ökölvívásban nincs olyan anyagi
háttér, ami nálunk tartaná őket. A másik dolog, hogy a jelenlegi, igenis sokra
hivatott válogatottat olyan balszerencse hullám érte utol, hogy arra szavak is
alig vannak. Dobrádi Zsolt agyhártyagyulladása, Nagy Krisztián betegsége, Káté
Gyula három műtétje csak az idén és az emiatti meccshiány, Bacskai Balázs a
legfontosabb versenyeken, majd kézműtétje, Szellő Imre kéz-, és Darmos József
több orrműtétje, vagy éppen Bernáth Pista kilenc hónapos kihagyása trombózisa
miatt – ezt még hallgatni, felsorolni is borzalmas. Nos, akik bírálnak minket a
„csak” ötödik hely miatt, azok ezeket mind vegyék számításba. Kérdezem én,
melyik másik sportág bírta, bírná mindezt el?  Ráadásul a lányoknál a nagy generációból
egyedül Kovács Mária maradt aktív, akinek nagyon sok volt a 11 kilós
fogyasztás, és így nem tudott a valós tudásának megfelelően teljesíteni, és
kijutni Londonba Kizárólag a múltunk és a tradícióink miatt lehetnék
elégedetlen a londoni pontszerzéssel.

 – És erre jön, hogy
az elmúlt évtized legeredményesebb bokszolója, Káté Gyula visszavonul…

Csötönyi Sándor: – Gyula kiváló versenyző, aki
ráadásul az egyik kedvencem. Nagyon sajnálom, hogy így döntött, és mindenképpen
biztosítani fogjuk számára a lehetőséget arra, hogy a sportág berkein belül
maradhasson.

 – Az, hogy egy
ország sikeres legyen egy adott sportágban, azaz egy olimpián érmet, érmeket
tudjon szerezni, ahhoz az kell, hogy a háttér nyugodt és anyagilag megalapozott
legyen. Lehet, hogy éppen ez hiányzott?

Csötönyi Sándor: – Az egyesületek nagyon nehéz
helyzetben vannak, ugyanis megszűntek azok a bázisszervek, amelyek biztonságot
nyújtottak a bokszolóknak, és így csak és kizárólag a sportra tudtak figyelni.
Jelenleg azonban csak az tud hasonló módon készülni, aki érmet szerez
valamelyik felnőtt világversenyen. Ennek ellenére az elmúlt négy év is
bebizonyította, tehetségekben nincs hiány.

– A szakszövetségnek
nem az lenne feladata, hogy ezt a nyugodt hátteret megteremtse?

Csötönyi Sándor: – Az első és legfontosabb, hogy
mivel az egyesületek önálló jogi személyek, így a szövetség ezen a téren nem
tehet semmit. De azért senki se higgye azt, hogy a szövetség és annak vezetői
csak ölbe tett kézzel ücsörögtek az elmúlt négy esztendőben. Biztosítottuk az
összes korosztályban, hogy teljes csapattal indulhassanak a világversenyeken.
Az utánpótlás tehetségeinek biztosítottuk a versenyeken, edzőtáborokban a
fejlődés lehetőségét. Az edzőképzésben is a maximumra törekedtünk, és ennek
köszönhetően az elmúlt három év alatt 75 új edzői diplomát adtunk ki. Több mint
száz új bíró tett szakvizsgát, valamint erőn felül működtettük itthon a
versenyrendszerünket. A klubokat is megpróbáltuk a lehetőségeknek megfelelően
segíteni, például részt veszünk mindhárom állami programban, amelynek
következtében 29 klubnak tudtunk különböző mértékű anyagi támogatást nyújtani,
valamint 12 millió forint műhelytámogatást adtunk tíz egyesületnek a saját
költségvetésünk rovására. Ezen felül 850 pár kesztyűt, 350 fejvédőt és
különböző felszereléseket juttatunk el az egyesületeknek az elmúlt négy évben.
Higgye el mindenki, a válság a mi sportágunkat sem kímélte.

 – A szavaiból azt
veszem ki, mennek tovább az úton, változtatásokra nincs szükségük, ha valami
csoda folytán sok pénz ömlene a sportágba, megint a régi szép idők jöhetnének
el…

Csötönyi Sándor: – Ha csak erre várnánk, akkor
bizony nagy hibát követnénk el. Nem mondom, hogy nem jönne jól az említett
csoda, de addig is mindent megteszünk azért, hogy bokszolóink eredményesen
szerepeljenek. Noha a válogatottat felkészítő stábban nem tervezek
változásokat, legfeljebb kibővítjük a legjobbakkal dolgozó edzők számát, a
klubedzőknek is megadjuk a lehetőséget, hogy a keret mellett dolgozhassanak. A
sportághoz kötődő, korábban bizonyító menedzsereket nevezünk ki valamennyi
korosztály mellé, és a külföldi tanulmányutak támogatásával még hatékonyabbá
szeretnénk tenni a továbbképzéseket. Szoros és jó kapcsolatra törekszünk a
médiával, és szeretnék új szerződést kötni valamelyik televízióval a
versenyeink közvetítéséről. És ami a legfontosabb, mindent megteszünk azért,
hogy a kellő feltételeket biztosítsuk a bokszolóink versenyeztetéséhez.
Megköszönöm mindenkinek az áldozatos munkáját, és abban bízom, hogy a bírálatok
és nemtelen támadások helyett közösen teszünk ezért a sportágért. Remélem, hogy
aki beszáll az amatőr ökölvívás hajójába, az teljes erőből, és a többiekkel
azonos irányba akarja húzni az evezőjét.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..